Michael Moorcock: The City in the Autumn Stars

Michael Moorcock Harcikutya című regénye a rendszerváltás környékén megjelenő fantasztikus könyvek egyik legötletesebb darabja volt, igazi hiánypótló. A Sátánnal szövetkező dark hős története még úgy is ütött, hogy akkor sokan mit sem sejtettünk az Örökkévaló Bajnok mítoszáról. Kurremkarmerruknak hála végre az önállóan is élvezhető folytatásról is megemlékezünk. • Az endless kímélő csomagolása a spoilerérzékeny olvasóknak: a szövegben látható fekete sávok azokat a részeket rejtik, amelyek leleplezhetik a könyv csattanóit és izgalmasabb fordulatait. Azoknak, akiket nem zavar vagy már ismerik a művet, elegendő, ha a fekete rész fölé viszik az egeret és a szöveg azonnal előtűnik. A zökkenőmentes működés érdekében ajánlott a Shift + Reload használata. • Ez a könyv egy átlagos könyv. Mint minden (jó) kalandregényben, van benne kaland (piff-puff, nyissz-nyassz, és így tovább). Mint minden fantasyben, van benne egy „fantasztikus” világ, valamint helyet kapott benne a jó és rossz párharca. Mint minden románcban, a lapokon szerelmi szál szövődik—a kalandor hölgye után epedez. Mint minden jó szentimentalista regényben, a főhős a racionalitás szküllája és az érzelmek kharübdisza közt hánykolódik. Mint minden jó (természetfeletti) horrorban, a természetfeletti hatalmak hálójában vergődő szereplők olykor véres húscafatokká degradálódnak.* Mint (majdnem) minden 1945 után íródott próza, a regény kellően posztmodern. Az Autumn Stars posztmodern intertextusba [...]